Interjú Horváth Szabolccsal

Véget ért az alapszakasz, de a rájátszás kezdetéig még van egy kis idő. Ezt kihasználva Egyesületünk egyik motorjával, Horváth Szabival beszélgettünk, az elmúlt időszakról és az előttünk álló feladatokról; mind a felnőtt, mind az utánpótlás együttesek kapcsán.

Így kezdésnek, bő fél év távlatában mennyire hiányzik a játék?

- Elképesztő űr maradt bennem ezen a téren, az elején depressziós is voltam miatta. A mai napig iszonyat nehezen tudom megállni, hogy ne álljak vissza. 

Mennyire furcsa, hogy nemrég még a pályán belülről irányítottad a többieket, míg idén már kívülről? Mik a legnagyobb különbségek?

- A lehetőségnek nagyon örültem, mert így a futsal és a csapat közelében maradhattam. Igazából talán még a csapatnak és nekem is szoknom kell ezt a felállást. Sok játékosommal az éveim során játszhattam együtt klubcsapatokban vagy akár a válogatottba is, ezért meg kell találni azt az egyensúlyt, ami itt kell. Különbségnek azt mondanám, sokszor érzem azt, hogy tehetetlen vagyok így a pályán kívülről.

Mennyire volt furcsa, hogy mondhatni a testvéred főnöke lettél?

- Nem okoz problémát, van olyan viszonyunk hála istennek. Azt nagyon sajnálom, hogy megsérült, egyrészt rossz látni, hogy ilyen állapotban van illetve nagy érvágás a csapat számára. Hétköznapi munkám alatt ő a főnököm, így legalább egyenlítettem. 

Mennyire sikerült a saját elképzeléseidet megvalósítani?

- Bizonyos dolgokban most “késő” változtatnom, mert a bajnokság nem teszi lehetővé, de ha most kezdenénk el felkészülni, tudom hogy kezdeném. A saját játékomból hozott mentalitást szeretném a játékosaimon látni. Véleményem szerint a jelenlegi bajnokságban, ha valaki akar és tesz érte, előbb-utóbb kifizetődő lesz a belefektetett munka. 

Mik azok a dolgok, amikkel elégedett voltál az alapszakaszban és mi az, amin mindenképp változtatnál a rájátszásra?

- Amivel köztudottan nem vagyok megelégedve, az a csapat fizikai állapota és olykor a koncentráció hiánya. Ezen a lehetőségekhez mértem próbálunk most a szünetben változtatni, mert a rájátszásban nagyon kiélezett mérkőzésekre számítunk. Bízom benne, hogy ez sikerül, mert ez alapja lehet a jó szereplésnek.

Mennyire volt realitás a 9. hely vagy min múlt a felsőházi szereplés és mire számítasz a rájátszásban az ellenfelektől?

- A középmezőnyt valahol reálisnak érzem, nézve az előttünk lévő csapatok anyagi és egyéb helyzetét. Viszont ennek ellenére, amit nagyon sajnálok, a két Pécs elleni mérkőzésünk. Ha ott, azokat a meccseket sikeresen vesszük, lehet ma a felsőházi gondolataim oszthatnám meg, de nem így lett. Tudomásom szerint több ellenfelünk is próbált és erősített is rajtunk kívül, így kíváncsian várjuk a mérkőzéseket. Természeten a cél nem csak a bent maradás, hanem az alsóházban a lehető legjobb eredményt elérni.

Melyik a nehezebb? Az Utánpótlást irányítani vagy a felnőtt csapatot?

- Huh. Igen, ez egy érdekes kérdés. De inkább a felnőtt csapatot mondanám nehezebbnek. A felnőttben van két-három játékos, aki segít az ő oldalukra billenteni a mérleget. 

Hogy látod, a két korosztály (U17-U19) eddigi szereplését és mit vársz a folytatásra?

- Az U17-tel sajnos nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk, de legalább az akarás megvan. Jelenleg a középmezőnyhöz tartozunk, de bízom benne ez előbb-utóbb eredményben is megmutatkozik. Ami az U19-et illeti, azt gondolom nem lehet panasz a szereplésre, jó helyen vagyunk a bajnokságban, stabilan játszunk és abszolút dobogó esélyesek vagyunk ebben az évben is. Ha a hajrában kellően koncentrálunk, akkor akár a legfényesebb érem is meglehet.